Bleach Szerepjáték (FRPG)

A Bleach nevű anime alapján elkészített FRPG
 
HomeGy.I.K.KeresésTaglistaCsoportokRegisztrációBelépés

Share | 
 

 Okumura Kazuki

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Okumura Kazuki

avatar

Hozzászólások száma : 7
Kor : 21
Regisztrált : 2012. Oct. 23.

Karakterlap
Reiatsu:
265/50000  (265/50000)
Démonmágia:
10/50000  (10/50000)

TémanyitásTéma: Okumura Kazuki   Hétf. Okt. 29, 2012 11:18 am

Név: Okumura Kazuki

Nem: Fiú

Kaszt: Shinigami

Osztag: 6

Kor: 17 évesnek néz ki, de 20 éves.

Kinézett: Hosszú fekete hajam, és kék szemem van. Kicsit vékony vagyok. Szeretek fekete kimonóban járkálni, ám a póttestben inkább barnás kardigánban járok.

Jellem: Szeretek barátkozni, ám közben egy kicsit félénk vagyok. Nem szeretek harcolni, ám ha rá kényszerítenek, vagy pedig egy gyenge lelket, vagy egy barátomat megtámadják, akkor a végsőkig küzdök. Szeretek az embereken és lelkeken segíteni. Nem gyűlölök senkit, beleértve az Arrancarokat sem. Sokat edzek, hogy egy nap erős legyek és mindenkit meg tudjak védeni.

Zanpakutom: Hi Kami/Tűz Isten

Sima alakja: A szokottnál nagyobb méretű kard, aminek a markolata olyan mint egy kereszt.

Shikai:

Hívószava: „Égesd porrá tűz isten” (Ezután a kardom lángba borul, és megégeti azt amihez hozzá ér)

Képességek:

Hi Kyuu/Tűz golyó

Amikor ezt használom, a fegyverem az ellenfelem felé fordítom, mely kilő egy nagy és gyors tűzből álló gömböt.

Kaen

Mikor az ellenfélre fordítom a fegyverem, egy lángörvényt küld felé.(Bár ennek még nem vagyok a teljes ura, néha engem is megéget)

Előtörténet:

Valaki sír.... érzem, hogy az arcomra cseppen valami majd az ismeretlen arcomra teszi puha arcát, s közben szólongat valakit. Körülöttem minden csupa homály... megpróbálnék megmozdulni, de nem tudok. Érzem, hogy a testem minden porcikája fáj.... Majd a sötétség. Végül egy sötét helyre kerültem... Körülöttem emberek mozogtak... Majd egy nap egy fekete kimonós személy állt elém.
- Most már megpihenhetsz! - Mondta, majd mindent eltűnt körülöttem. Felébredtem. Valami furcsa helyen voltam, és miután felkeltem, azonnal megtámadtak. Ám a testem magától mozgott és sikeresen kikerülte a támadást.
- Miért támadtál meg? – Kérdeztem. Ekkor még nem értettem, hogy mi folyik körülöttem. Az idegen megfordult, és elmosolyodott.
- Milyen szerencsés vagyok… Úgy látszik egy újoncot fogtam ki! – Mondta boldogan, majd elővett egy kést, és nekem futott, ám mielőtt még elérhetett volna, hirtelen valaki egy nagy fakarddal elém ugrott, és kiütötte a kezéből a kést, majd jól fejbevágta, mire elájult az idegen.
- Jól vagy? – Fordult felém. Egy velem körülbelül egykorú fiú állt velem szemben. Haja fekete rövid, szeme zöld, és eléggé vékony volt.
- I… Igen jól vagyok! – Mondtam döbbenten. Nem értettem, hogy még is mi folyik körülöttem.
- Jobban kéne vigyáznod… ez egy veszélyes hely! Szerencséd, hogy épp erre jártam! De most megyek, – Mondta, majd indult volna el, ám megállítottam.
- Várj! Miért mentettél meg? – Kérdeztem.
- Mert nem tudom elnézni, hogy a gyengéket megtámadják, és megölik… Egyébként mi a neved? – Kérdezte érdeklődve.
- Hát… öhm…. Nem tudom. Azt se tudom, hogy hol vagyok! – Mondtam, majd láttam, hogy eltűnődik.
- Értem… Szóval csak most érkeztél a Rukongaiba! Az én nevem Okumura Ren! Örvendek a találkozásnak! De ha most nem haragszol, akkor indulok…. Sok dolgom van még! Ha akarsz követhetsz… Nem tudom, miért de úgy érzem, hogy még a hasznomra lehetsz! – Mondta majd elindult. Kicsit vártam, ám tudtam, hogy döntenem kell. Utána futottam… és így kezdődtek a kalandjaink.

1 Évvel később.
Én és Ren már egy éve, hogy találkoztunk. Azóta sok kemény harcot és kalandot éltünk át együtt. Búvó helyünk egy romos épület volt. Sokszor szoktunk a tetőn pihenni, úgy ahogy most is.
- Már egy éve, hogy testvéremnek fogadtalak, és együtt kalandozunk Kazuki. – Mondta.
- Igen bár a nevemet még mindig szoknom kell… (Kazu = a sugárzóval , ki= remény)
- Heh… Szerintem igazán szép a neved… „Okumura Kazuki” igazán jó név! – Mondta, majd elmosolyodott.
- Régen magányos voltam…ám hála neked már nem vagyok az. – Mondta, majd becsukta a szemét.
- Kazuki… Szeretnék Shinigamivá válni! – Mondta, majd felém fordította a fejét.
- Te nem akarsz azzá válni?
- Nem tudom…. Még nem nagyon láttam Shinigamit… - Mondtam, majd elgondolkodtam. Azt mondják, hogy a shinigamiknak nagyon jó életük van. Biztonságosan élnek Soul Societyben, ráadásul még rendes pihenő helyük van…
- Most inkább ne foglalkozzunk ilyeneken inkább aludjunk! – Mondtam mérgesen, majd befordultam. Nem akartam Rent elveszíteni… Ő volt az egyetlen családom… Bár ekkor még nem tudtam, hogy mit hoz a sors.
1 héttel később.
Ren haldoklott. Folyamatosan ömlött belőle a vér.
- Ren… Kérlek maradj velem! – Suttogtam könnyes szemmel. Megfogtam a kezét.
- Sajnálom… az én hibám, hogy ez történt! Ha hallgattam volna rád akkor ez nem történt volna meg! – Mondtam sírva, mire Ren nagy nehezen felemelte a kezét, és finoman fejbecsapott.
- Nyugodj meg! Ez nem a te hibád! – Mondta, majd fájdalmasan felnyögött. Már nem sok ereje maradt. Tudtuk, hogy mi fog történni, de én nem akartam elfogadni ezt.
- Áhj… pedig olyan sok dolgot megakartam csinálni! *Köhög* Még olyan sok mindent nem vittem véghez… - Rám szegezte a szemét.
- Neked kell ezeket véghez vinned… Legyél Shinigami.. Védd meg a gyengéket…. És a legfontosabb.. * Köhög* Válj erőssé… - Mondta, majd a légzése elált. Ren itthagyott…. Egyedül.

Fél évvel később, az Akadémián
- Okumura Kazuki! – Hangzott a hang.
- Jelen! – Üvöltöttem, majd leültem. Már vagy fél éve, hogy felfedeztek a Shinigamik, és azóta itt tanulok. Már a saját Zanpakutom is megvolt, bár sokszor elkerülnek, mert a szokásosnál nagyobb a mérete. (Talán félnek tőlem... Nem tudom) Végre vége volt a kidou tanulásának az órája. Ezután folyóson mentem… egyedül és magányosan. Annyira nem törekedtem, hogy barátkozzak, ide csak tanulni jöttem.

1 évvel később.
Már másfél éve, hogy itt vagyok az Akadémián. Azóta sokat edzettem, gyakoroltam (bár megjegyezném, hogy a Kiduokból eléggé béna voltam, ám a Shunpóbol, és a vívásból én voltam a legjobb.) Épp mentem a folyosón (az egyik kedvenc órám jött, a vívás) amikor is láttam, hogy kint 5 velem egykorú bánt egy kisebb évfolyamba járó lányt. Sóhajtottam egyet, majd kinyitottam az ablakot, és kiugrottam. (Azt tudni kell, hogy a földszinten voltunk) Végül oda Shunpóztam az egyik fiú mellé, és kardomat a nyakára szegeztem.
- Enged el! - Suttogta neki. Ekkor felismertem, hogy pont az egyik legjobb tanulóhoz nyomtam a kardom. Akechiről azt kell tudni, hogy igen erős, jól tanul, igen gonosz, és hát.. ismeri a Zanpakutoja nevét... Magyarul használni tudja a Shikait. Elmosolyodott.
- Áh szóval a nagy Zanpakutos fickó... hogy is hívnak? Okumura... Kazuki! Igen, Okumura Kazuki, kérlek tűnj el.. - Ekkor az arcát közel teszi hozzám - Vagy téged is szétfoglak verni, úgy ahogy vele is tervezem! - Mondta, majd a fiúra nézett. Ezt a figyelmetlenséget kihasználva egy hatalmasat ütöttem az arcába, mire elesett. A másik négy fiú ekkor előhúzta a kardját, és felém futottak. Róluk azt tudtam, hogy nem nagy vívó bajnokok, sőt a shunpóhoz sem értenek ezért könnyen elvertem őket. Ekkor Akechi felállt.
- Elegem van a játékból.... Bara appu shindaisha chamen! (Kelj fel alvó tündér!) - Mondta, majd a kardja helyén egy hatalmas ostor jelent meg nagy tüskékkel, és felém hajította. Olyan gyors volt, hogy alig tudtam ellene védekezni. (a vállamat így is eléggé elérte a támadás) Fájdalmasan kiáltottam, majd kardomat magam elé szegeztem, és vártam, hogy támadjon. Ekkor elkezdett futni, és megint felém hajította az tüskés ostort. Védekeztem, ám ekkor elkapta a csuklóm. Éreztem, ahogy felsérti a tüske.
~A francba? Most mit tegyek? ~ - Gondolkodtam. Ekkor az egyik fiú hirtelen a hátam mögül támadott. A támadása kis részben eltalált (egy nagyobb sebet ejtett a hátamon, ám az nem volt hála istennek mély) Ám elvesztettem az egyensúlyom, és hasra estem. Már keltem volna fel, ám ekkor a tüskés ostor a hátamnak csapódott.
- Így jár az, aki megtámad! - Mondta nevetve. Nagy nehezen sikerült négy kézlábra állnom, ám az újabb csapástól megint összeroskadtam.
~ Nem... lehet..... nem tudom legyőzni! Nem tudok én megvédeni senkit se! ~ Gondoltam magamban, majd behunytam a szemem.... hirtelen elhalkult minden. Kinyitotta a szemem... és ekkor egy gyönyörű tájat láttam meg. Felálltam, és körülnéztem.
- Gyönyörű igaz? Mondta egy ismeretlen hang. Megfordultam. Előttem, egy gyönyörű, hosszú fekete hajú, kék szemű nőt. Elmosolyodott, majd elment mellettem.
- Mióta akartam már ezen a helyen találkozni veled! - Suttogta, majd megfordult.
- De most térjünk a lényegre... Nincs sok időnk - Mondta, majd belenézett a szemembe.
- Erőt akarsz? - Kérdezte.
- Igen azt akarok! - Válaszoltam.
- Meg akarod védeni azokat akiket szeretsz?
- Igen meg akarom!
- Hát akkor mire vársz? - Suttogta, majd a fülemhez hajolt... és bele suttogott...
Akechi már megint támadott volna, ám ekkor sikeresen elgurultam előle, majd felálltam.
- Le foglak győzni! - Mondtam, majd a kardomat megfogtam, és a két kezembe fogtam.
- Égesd porrá tűz isten - üvöltöttem, majd pár másodpercig semmi... és ekkor hirtelen a kardom körül tűz jelent meg.
- Győzni fogok! - Mondtam, mire ő ekkor lesújtott az ostorral és rátekeredett a kardra.
- Ez nagy hiba volt... - Suttogtam, mire az ostor elkezdett égni.
- Úgy látom, hogy kicsit gyúlékony... - Suttogtam, majd elkezdtem futni felé. Már a kardomat felemeltem, és készültem volna a végső támadásra... Ám ekkor az egyik tanár elkapta a karom.
- Most már elég... - Suttogta, majd egy akkorát ütött belém, hogy elájultam. A szobámba ébredtem fel. A sebeim be voltak kötözve.... Végül oldalra néztem, és láttam, hogy az a lány van ott, akit megvédtem. Épp aludt.
- Héj! - Mondtam neki, mire ő felébredt.
- Sajnálom... elaludtam...
- Mennyit aludtam? - Kérdeztem.
- 5-6 órát... - Mondta, majd meghajolt.
- Köszönöm, hogy segítettél rajtam... - Mondta, majd megint meghajolt. Értetlenül feküdtem előtte.
- Ne köszönd meg... Szívesen segítettem! Egyébként az én nevem Okumura Kazuki! - Mondtam, majd erre kiegyenesedett az ismeretlen.
- Elnézést... Az én nevem Kagami Naomi - Mondta, majd még egyszer meghajolt.
- Miért bántottak téged? - Kérdeztem érdeklődve. Naomi szomorúan lenézett.
- Tudod, én egy szegény családból jöttem... Ráadásul nincs nagy erőm... Ezért sokan kikezdenek velem. Egy valamihez értek az pedig a gyógyítás.. Ezért is fogok csatlakozni a 4-es osztaghoz! - Mondta komoly arccal. Majd elpirult, amikor is elmosolyodtam.
- Ezek szerint te gyógyítottál meg? - Kérdeztem. Félénken bólintott.
- Ez a legkevesebb... - Suttogta vörösen.
- Köszönök mindent... De most már nem akarlak zavarni, még pihenésre van szükséged... Viszlát! - Mondta, majd elakart indulni... Ám ekkor megállítottam.
- Várj... Van egy ötletem, hogy hogyan tudnának téged békén hagyni.... Egyezzünk meg abban, hogy én megvédelek, míg te begyógyítod a sebeimet! - Mondtam neki. Naomi nem akart hinni a fülének.
- Nem akarom, hogy többet megsérüljön... - Mondta, majd már elment volna, de még mindig nem engedtem el.
- Én meg nem nézem, el hogy más szenved... - Mondtam, majd komoly arccal rá néztem. Végül a Naomi nagy nehezen bele egyezett.
Így történt, hogy megszereztem az első barátomat az akadémián.

Fél évvel később

- Okumura Kazuki! Ideje indulnia! - Üvöltötte a tanár. Elmosolyodtam. MA van a NAGY nap. Fekete kimonóm tökéletesen illeszkedett rám. Felcsatoltak a hátamra a kardom. Ideje indulni. Miközben mentem a folyóson, Naomi is csatlakozott hozzám. Végül amikor a kapuhoz értem megálltam, és ránéztem. Ő is megállt, ám elrejtette az arcát. Tudtam, hogy sír, ehhez rá se kellet néznem. Rátettem a fejére a kezem és összeborzoltam a haját, mire ő felemelte a fejét.
- Miért nem maradsz még egy évet? - Kérdezte könnyes szemmel.
- Úgy érzem, hogy már készen állok erre.... előbb vagy utóbb így is, úgy is sor került volna erre. Ráadásul most előbb elvégezhetem ezzel az iskolát és csatlakozhatok a Gotei 13-hoz.- Mondtam neki mosolyogva. Megfordultam, és már indultam volna, ám ekkor megfogta a kimonóm. Megálltam, és láttam, hogy felém tart valamit.
- Mivel nem leszek melletted, ezért kérlek fogad el ezt... Biztos, hogy hasznát fogod venni... - Mondta szomorúan. Ekkor megöleltem.
- Még találkozunk... - Suttogtam, majd elindultam.
- Viszlát Naomi.... - Mondtam közben....
- Vár rám az osztagom.....


A hozzászólást Okumura Kazuki összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Pént. Nov. 02, 2012 8:02 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ulquiorra Schiffer

avatar

Hozzászólások száma : 737
Kor : 23
Tartózkodási hely : Hueco Mundo
Regisztrált : 2010. Dec. 25.

Karakterlap
Reiatsu:
5000/50000  (5000/50000)
Démonmágia:
5/50000  (5/50000)

TémanyitásTéma: Re: Okumura Kazuki   Pént. Nov. 02, 2012 6:36 pm

Üdvözletem. Az előtörténeted én fogom leellenőrizni. Ne is pazaroljuk tovább az időt.
1. Látom az emberi életet gyorsra fogtad.
Ettől függetlenül az előtörténeted
ELFOGADOM. 225 reiatsu pontot kapsz tőlem kezdéshez, illetve 900 tulajdonság pontot, melyet 3 fő tulajdonság közt oszthatsz szét (Erő- Álló képesség- Gyorsaság) Készítsd el karakterlapod. Jó játékot kívánok, és üdvözöllek az oldalon.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
 
Okumura Kazuki
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Tsihidoro Kazuki

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Bleach Szerepjáték (FRPG) :: Általános :: Előtörténetek-
Ugrás: